Sorozatban közöljük azt a svájcból kapott kitűnő anyagot, amely elsősorban a Spartacushoz kötődő történeteket mesél el; de sokat elárul az 1950-es évek magyar történelméről és társadalmi viszonyairól is. A szöveget változtatás nélkül közöljük. A szerző Besse Lajos (Lulu), aki több egykori vitorlázótárásának visszaemlékezéseit is közli. A történetekben jónéhány (egykori) vitorlázó neve is előkerül. Köszönet a szerzőnek, és azoknak, akik az anyag közlését lehetővé tették.
Hihetetlen történetek - Epizódok a balatoni vitorlás életből -1950-1956 (VII. rész)
(az első rész itt!, a második rész itt!, a harmadik rész itt!, a negyedik rész ITT!, az ötödik rész ITT!, a hatodik rész ITT!, a hetedik rész ITT!, a nyolcadik rész ITT!, a kilencedik ITT!, a tizedik ITT!)
A hajók kezelése (télen, nyáron) a legnagyobb szeretettel
Nyári program 
Faggyú, csiriz, birsalma-sajt, liba-zsír, padlóviasz és tehénszar kipróbálása után, ezek az alapanyagok mind víztaszítóak a kémiai órán hiányzók részére, mégis csak a vastagon felfestett grafit és egy vékony réteg padlóviasz (esetleg faggyú) a verseny előtti délután felkenve volt a Földváron bevált módszer. Ezt a metódust sajnos nem tudtuk se patentírozni, se titokban tartani, mert a hajóink, beleértve a legénységet, kívülről és belülről, eltávolíthatatlanul, a hétvégi verseny előtt, alatt és utána, mint a kéményseprők fekete bőrűvé váltak Két hajóosztályt, Csillaghajó és Szalonka, a nyugat kapitalistáknál, Star és Snipe, ledöntöttük az árbocukkal a mólóhoz és aránylag gyorsan leecseteltük a verseny előkészítésére. (Lulu)
Technikai csodák
A nyár is eljött végül és volt, aki beiratkozott Hollay Marci szabadtéri fuxoló tanműhelyébe. Jómagam nagyon megszerettem a kötélfuxolást, a drótkötélhez nem volt annyi kedvem.
Most sincs.
Mindenesetre ma is örülnek nekem egy hajón, ha éppen nem elégetni való köteleik vannak, hanem kifrancnizzott sodrott.
Szívesen fuxolok hurkot, blankot, amit a kedves sporttárs óhajt.
(A postai cím a szerkesztőségben ismert) (Maryll)
A HSE hajók ide-oda cipelése, szállítás
Mivel a HSE versenyhajói egy komolyabb jégvitorlás versenyre alkalmatlanok voltak, így legalább évente egyszer, ősszel, a vízből ki kellett venni és tavasszal megint vízre kellett ereszteni ezeket a játékszereket.
A pehelysúlyú osztály
Kalóz, szalonka o-jolle és bocik egy pár ember segítségével (azt hiszem leányok is bele ügyetlenkedtek a dolgokba) meg valami kerekes járgány segítségével a faluban, kertekben és tornácok alatt aludták a téli àlmukat.
A nehézsúlynak számító csillaghajók
A nehézsúlynak számító csillaghajók mozgatása màr egy nagyobb feladat volt. 
Itt màr technikára, erőre és előre látó tervezésre volt szükség.
(Akkori babonás nézetek szerint a nők ki voltak ebből a munkából tiltva).
Azt hiszem az a tőkesúly alatti járgány, ami a képen látható a Budapesti Technikai Múzeumban van kiállítva, vagy legalább is, megérdemelné a kiállítást.
(Vagy, ilyen múzeum nincs is?)
(Lulu)
Daru nélkül tényleg nem megy
A vízre tétel valahogy mindig több munkás kezet szedett össze ehhez a tevékenységhez. (Ez persze egy régi természeti törvényen alapul, betenni élvezetesebb, mint kivenni).
(az első rész itt!, a második rész itt!, a harmadik rész itt!, a negyedik rész ITT!, az ötödik rész ITT!, a hatodik rész ITT!, a hetedik rész ITT!, a nyolcadik rész ITT!, a kilencedik ITT!, a tizedik ITT!)
FOLYTATJUK!
