Sorozatban közöljük azt a svájcból kapott kitűnő anyagot, amely elsősorban a Spartacushoz kötődő történeteket mesél el; de sokat elárul az 1950-es évek magyar történelméről és társadalmi viszonyairól is. A szöveget változtatás nélkül közöljük. A szerző Besse Lajos (Lulu), aki több egykori vitorlázótárásának visszaemlékezéseit is közli. A történetekben jónéhány (egykori) vitorlázó neve is előkerül. Köszönet a szerzőnek, és azoknak, akik az anyag közlését lehetővé tették.
Hihetetlen történetek - Epizódok a balatoni vitorlás életből -1950-1956 (IV. rész)
(az első rész itt!, a második rész itt!, a harmadik rész itt!)
Vitorlás versenyzők megjelenése a parton (1950-56)
HSE egyenruhák, jó benyomás -(Mindenki vakítóan ragyogott)
Azt hiszem ezek a képek még a mosópor feltalálása előtt készültek. Maryll kiterjedt fénykép gyűjteményéből sikerült egy pár hivatalos emlék-képet itt feldolgozni, és bemutatni.
1950-ben, egy rövid divatbemutatón, két csinos super-modell segítségével sikerült demokratikusan (Iván?) eldönteni, hogy milyen legyen a HSE női egyen öltözéke. Kiválasztás eredménye a fehér nadrágot (sort) részesítette előnybe. A kockás felsőrész egyértelmű volt, hogy hány gombot kell begombolni, az az időjáráson és Iván távolságán múlott.
A kockás blúz külső (nem HSE belbecs) hatásra lett a lányok "hétköznapi" viselete. Az Istvánffy lányok találták ki 1949-ben a Ganz Vasasban Tihanyban. Margit és Maryll hozták Földvárra 51-ben. Az igazi formaruha Iván "segítségével" találtuk ki, fehér lett, akárcsak a lelkünk.
Valódi története a HSE női blúz divatnak
Mint minden fontos kiagyalt ötlet a telepen a reggeli torna alatt keletkezett. A torna a nagy terem előtti füves területen folyt le. A kezdete a falra erősített valódi réz hajókolomp zengetésével kezdődött. Erre mindenki, aki az éjszakát átélte, a fáradt testét egy kör formájában Iván körül a kiválasztott tornagyakorlatokra mozgatta. Kéz és lábkörözést, só-törést, fekvő-támaszt, kecske-ugrások és a felsőtest ide-oda csavargatásából állt a változatos program. Eddig érve az ifi csapat (meg az öreg vitorlázok is) nagy érdeklődéssel figyelték, hogy a leánycsapat eléggé elhasznált fürdőruhája (különösen a feszülő felsőrész) ezeket az utolsó megerőltetéseket is, az anyag recsegő szakadása nélkül átvészeli.
Miután ez a komoly aggodalom mindegyikünk arcán látható volt és a figyelem egyre jobban az edzőnktől eltávolodott, Iván kijelentette, hogy az idegesség elkerülése miatt, a női csapattagok csak a hajón meg a Balaton vizében pucérkodhatnak fürdőruhában, amúgy a részvétel reggeli tornánál, gereblyézésnél, államfő fogadására, stb. csak egy blúz közbe iktatatásával lesz a jövőben megengedve. (Mint később a telepen elterjedt hírek szerint, Szemes Dodo hajóján, Lipták Zsuzsinak még a vízen is, mindig blúzt kellett viselni az Iván jelenlétében.). Ez egy kézzelfogható megindokolás volt, így a leányok részére, csak a gomboknak az alkalomhoz megfelelő felelőség teljes beállítása (nyitva hagyása) maradt, mint egy személyes feladat vissza.
Nagyhajók
Miért nem volt hajónapló (Log) kényszer a Balatonon
A sós vízi kapitányok ismerik a világtengeren uralkodó szabályokat. Ezek szerint a kapitány felelős az írásban, percnyi pontossággal való rögzítésére, minden olyan adatnak, amelyek alapján a hajó navigációja és a fedélzeten uralkodó tevékenységek később egyértelműen kivizsgálhatok
A HSE színeiben vitorlázó nagy-hajók társadalmilag egy külön, hogy ne is mondjuk kiemelt életet vezettek Hajóik, a cirkálok, ahogy az újságban írták és a kocsmában emlegették, mindig meg voltak tömve finom inni- és ennivalóval. Néha màr a reggeli torna helyett is pakoltak, mert szélhiány veszélye miatt gyorsan kellett indulni.
A cirkálok teherbírása is nagy oka volt a mi (kishajós) irigységünknek. A versenyen való indulásra csak 3-5 férfire volt szükség. De a haza vitorlázáshoz, a kifáradt versenyzők segítségére, további bergamot olajjal (10%) kezelt, bronzszínű női segédkezőket vettek fel a fedélzetre.
Ilyen körülmények között egy hajónapló vezetése, màr csak a változó legénység (leányság) létszáma miatt is kivihetetlen volt.
Túraverseny, a Kékszalag
Ez egy kép az első "Kékszalagról" 1955-ben, amit megnyertünk Papp Lacival együtt. A szalag még ma is a falon lóg. Ez a befutás és amint láthatod, a kompeticio nem látható, annyira elöl voltunk. Egy jó szeles napon Füredről indulva, Keneséig, Siófok és a szoroson át Földvárra és vissza Füredre reggel 8-tól délután 1/2 5-ig tartott. Jól ki voltunk utána.
Sajnos az én agyam nem úgy működik, mint a Telegdyé, aki mindenre vissza emlékszik. Nekem egy általános érzésem van a hajós múltammal, de az évszámok összefolynak.
Én azt hiszem, hogy mi a Honvédet 1953-ban hagytuk ott, miután Iván rászállt a Zsuzsira (Lipták) és állandóan vele tisztítatta a WC.-ket, amiről én persze minden nap hallottam, és úgy találtam, hogy egyszerűbb átmenni az Elöré-be, mint ezzel a problémával naponta foglalkozni. Köváry nagyon nagy segítségemre volt, és kaptam egy új Sztár-t, amit nem kellett hadügyi nevekre keresztelni, és így lett belőle "Pöff". Első évben Zebuval versenyeztem, és csak harmadikok, vagy negyedikek lettünk a bajnokságban, de Papp Laci bérelte a "Vészmadarat". 30-as Schären-Kreutzer volt és azzal nyertünk Bajnokságot. 1955-ben Papp Lacival szálltunk be a Sztárba és nyertük a Bajnokságot és a Kékszalagot, Jankovics nagy bánatára, mert ezt ő akarta megnyerni.
El is terjedt a híre, hogy ez csak egy "Fluk" volt és becsúsztunk eléje. A meglepetés 1956-ban volt, amikor ez újra sikerült, és méghozzá még most is éjszakai àlmaimban egyike a legizgalmasabb verseny élményem. A harmadik futamban 8-9 helyen voltunk az összetettben és a hajógyárnál az utolsó körben levágott egy erős vihar, és mindenki a part alá szaladt, kivéve mi, akik fordultunk a bójánál, reff nélkül és lobogtatva a nagyvitorlát, fokkal fejeztük be a futamot az első helyen. Vannak még más emlékeim is, de nem akarok szószátyár lenni, de izgalmas emlékeim vannak az Ifi- és Női- bajnokságokról is, amikor vihar miatt majdnem mindenki felfordult Füred alatt, és én a mentő részlegben voltam. De szép idő is volt ez.
Versenyek, díjak, díjkiosztás, érmek
Versenyek; Májustól Augusztus végéig a hétvégek vitorlás versenyekkel voltak kitöltve. Nagy részük három körös, háromszög-pálya verseny volt az akkori szabályok követésével, ahol a hajó osztályok, a bóják kerülgetésével, a vízen ide-oda bolyongtak. A szélirány és a szélerősség a Jó Isten személyes felelőssége alatt intéződött. Így néha órákat töltöttünk a vízen várva a szél megérkezésére. A szél iránya a Balatonon 5-6 bft alatt soha sem volt stabil és egyértelmű. Így voltak olyan versenyek, ahol csak 2x fél- és 1x hátszél pályarész volt. Az idegeink részére a legmegerőltetőbb jelenetek abból álltak, amikor kétórás csigatempós flaute után, az utolsó körben, a céltól egy köpésre, egy szélerősödés a tihanyi apátság borospincéjéből lecsapott a vízre, és a mezőny leghátsó hajói, csobogó vízzel hátszélben melletted elrohanva, és téged leelőzve befutottak a célba. Hogy milyen jó idegeink voltak, ezt azt is mutatja, hogy egy csomó versenyt mégis megnyertünk és a kapott díjakat egy cipős dobozban a szülőink büszke segítségével, megőriztük.
Augusztus honapjában, egy egyhetes bajnokság volt betervezve, külön kishajók és külön nagyhajók részére. Ez megadta az indokot a munkából (katonaságtól) való "kikérésre". (Talán ez volt az oka, hogy a kommunizmus felépítése Magyarországon sem sikerült.)
Mivel a pamutvásznak és fahajók korszakában a versenyhajók között minőségileg szinte áthidalhatatlan különbségek voltak, a nagy okosok ezért kitaláltak egy váltott hajós bajnokságot is. (A bajnokságon elöl végzett versenyzők, a munkából való kikérés után, a hajók cserélgetésével megint futamokat végeztek, hogy így a hajóosztály legjobb versenyzőjét (mázlistáját) kitüntessék Már nem emlékszem a kitüntetési rendszer további fokozatára, de ha nem vigyáztál egyszer csak élversenyzőnek neveztek, és további kitüntetéseket és kézfogásokat sóztak rád. (neked egyénileg tulajdonképpen a kikérés = lógás és a vitorlázás volt a fontos.)
Ha a híred (eredményeid) a Népsport újság oldalain Budapestig is elterjedtek, akkor kineveztek Első Osztályú Sportolónak és ez után megint nyugodtan ihattad télen a sört Puskás Öcsivel a Budapesti Tiszti Kaszinóban.
Díjkiosztás; Maryll nyakra - főre nyert ifi és női kalóz versenyeket illetve bajnokságot. Ebből kifolyólag különböző díjkiosztások lelkes és állandó résztvevője volt. Az alábbi kép azt hiszem a legfehérebb női egyenruha elismerő ünnepségét, mutatja. Nagyközönség irigykedve élvezi a szertartást. Ez abban az évben volt (1952) mikor Iván borbélyát leültette az AVO. (Félrenyírt). Az első díj az asztal alatti dobozban (mosópor) szintén jól látható.
Váltott hajós, mint nyaralás; Füred mindig (még a vitorlázok részére is) egy nagyon előkelő (nyaraló) hely volt. Ezen a versenyen jelenlévők a versenyzők az élgárdájához tartoztak. Az ágyban való alvás és az étteremben való evés mutatta a különbséget a közönséges hétvégi versenyek között. Az edzőink állandó jó tanácsa is nullára csökkent, mert minden futamban egy másik általuk sem ismert, idegen hajóban kellett versenyezned. A társadalmi életre és a közös (fi-lány) vitorlázás tervezésére is láthatólag több időnk maradt.
 |
 |
 |
 |
 |
  |
 |
FOLYTATJUK!
