Sorozatban közöljük azt a svájcból kapott kitűnő anyagot, amely elsősorban a Spartacushoz kötődő történeteket mesél el; de sokat elárul az 1950-es évek magyar történelméről és társadalmi viszonyairól is. A szöveget változtatás nélkül közöljük. A szerző Besse Lajos (Lulu), aki több egykori vitorlázótárásának visszaemlékezéseit is közli. A történetekben jónéhány (egykori) vitorlázó neve is előkerül. Köszönet a szerzőnek, és azoknak, akik az anyag közlését lehetővé tették.
Hihetetlen történetek - Epizódok a balatoni vitorlás életből -1950-1956 (II. rész)
(az első rész itt!)
Egy sikeres interview a versenybizottság egyik törzstagjávan, Margittal
- Kedves Margit, milyen sikeres (?) élményre emlékszel vissza, amely különös benyomást keltett a vitorlás pályafutásod alatt?
- Kb. 1953-ban néhány vállalkozó úgy döntött, hogy szegény Telegdy Törpét megnyújtják. Ezért az egyik nagyhajó árbocára, elkezdték a lábánál fogva felhúzni a Törpét, aki rövidesen elkezdett kékülni-zöldülni, amikor is megszólalt egy dörmögő hangú, nagydarab fiú (Gyurika?): "Törpe ne szarj be, mögötted áll a Párt". Ez a mondás ezt követően szállóigévé vált.
Vallomások a múlt század közepéből
Egy volt vitorlázó vallomásai
1952-ben 14 èves voltam, és azt hiszem, a síelők révén kerültem be a Földvàri HSE-be. Az első élményem nagyon jó volt, a sors a FABABÁBA ültetett, Balatonfűzfőről Földvárra fujt bennünket a szél. Fogalmam se volt a vitorlázásról, ismertem egy pár síelőt, de kellemes kora nyári melegben csodálatos volt. Ádám nagy benyomást tett ràm.
A továbbiakban azt kell mondanom, hogy tudtam és ma is, tudok vitorlázni, de maga a vitorlázás, most bevallhatom, nem volt soha a szenvedélyem. Amit imádtam, az volt a club élet, a jó barátok. Az akkori tagok mind nagyszerű emberek voltak. És még ma is olyan közel álnak hozzám mintha nem is telt el volna 50 év. Jó volt velük lenni, tornászni, versenyezni, enni, aludni és minden......Névvel nem is említem őket, mert félek, hogy valaki kimarad.
Élményeim is vannak, amik még az önéletrajzomban is jelentős szerepet játszanak. Például,. amikor az ottani Gombában elárusító voltam. Életem első fizetett munkája volt. Abból a finom nápolyiból, amikor jöttek a barátok vásárolni, csak 10 dkg-ot számoltam föl, viszont 20 dkg-ot mértem. Ilyen jó szocialista voltam.
A másik emlékezetes munkánk, màr ugyanis többen voltunk, azt hiszem Bókay Andi, Zámbó Aladár, Kozma Ottó, Kozmovszky Edina, Litkey Jani és még egy pár. Ciszternaépítés volt a feladat, és mi meg kubikoltunk fizetésért. Ez azt jelentette, hogy talicskába kellet lapátolni a homokot. A homok gyönyörű, tiszta-sárga volt, de olyan nehéz, mint a só. A talicskákat tele kellett tölteni, aztán majd megszakadva egy keskeny deszkán valahova eltolni. Aranyos zöld kecskebékák, icipicik ugráltak jobbra, balra, szegények mind meghaltak. Aztán egy pár nap múlva a dolog megszűnt, nem tudom miért. Kemény dolog volt.
Szóval négy gyönyöri nyarat töltöttem a földvàri Honvédban, de ott volt valaki, aki megpróbálta megkeseríteni az életemet. Halottakról, jót vagy semmit. De mégis, ennek az illetőnek meg ma sem tudok megbocsátani. Nem olyan karakterem van, ami neki tetszett volna. ("Nyugodjon porja a Telep előtti iszapban" - Lulu) Egyfolytában próbált megváltoztatni különböző nagyon kellemetlen, nyilvános büntetések által. Hàt nem sikerült neki, inkább csak megkeményedtem. 1965 után többször találkoztam vele Sükösd Erzsi meghívására, sajnálom, hogy akkor nem beszéltük ki a dolgot. Még ma is van egy görcs a gyomromban. (Bea)
Így kezdődött, ha hiszed, ha nem
(Hogy lett a szárazföldi madarakból egy lelkes vitorlázó klub)
Kortársakat már nehéz találni; Én talán màr az 50 %-ot képviselem az 1948 nyarán megalakult Honvéd Vitorlás Szakosztály még élő alapító tagjainak. Haán Pisti, Zombory Tomi és Krivátsy Ádám trióból, mi csak a Tomival élünk, Haán Pisti màr több éve eltávozott körünkből. Én 1948-tól voltam részese a Klub kialakulásának, 1954 nyarát bezárólag, amikor is az Előrébe távoztam. Ez csak hét éves időszak, de mégis nagy hatással volt az életemre.
A földvári telepen töltött nyarak főleg azért hagytak mély nyomot életemben, mert öröm volt látni, hogy a társadalom legszélesebb rétegeiből összejött fiatalok milyen lelkesen és eredményesen tudtak együttműködni egy közös szenvedély: a vitorlázás érdekében! Mindenki, még a Klub legöregebb és legfiatalabb tagjai is, "hoztak valamit a házhoz", illetve hozzá tudtak járulni a telep eredményes működéséhez, fejlődéséhez. Én fiatal építész lévén csak rajzokkal, tervekkel tudtam hozzájárulni a munkához, amit aztán a honvéd szertár előre gyártott építő elemekkel fejlesztett. Ezekből lettek aztán több célt szolgáló épületek (Egy pillanat, kérdezi Lulu: „Mi a fenének aludtam én akkor mindig egy sátorban?”).
Azt hiszem, hogy a szocialista Magyar állam nem is tudta milyen nagymértékben járult hozzá a magyar vitorlás sport fejlesztéséhez.
Persze sokat köszönhetünk a Telep első vezetőinek: Haán Pistának, egy pár lelkes magas rangú katonatisztnek és később Ivánnak, akik a megfelelő hivatalokban szívósságukkal és nyüzsgésükkel nekünk, versenyző tagoknak teherautót, sátrat, kötelet, vitorlát, darut, motorost és sok-sok más szükséges dolgot megszereztek. (A pénzügyi alapokat beleértve).
Ez a közösségi szellem talán csak azért alakulhatott ki, mert mindannyian szegények voltunk. A pénztelenség a honvéd egyenruhánál is jobban közös nevezőre hozott mindannyiunkat.
Minden nyáron új fiatalok csatlakoztak hozzánk. Volt utánpótlás, és mi a tapasztaltabb vitorlázok örömmel tanítottuk az újonnan jötteket.
Többévi O-Jollézàs után kezdtem Sztározni, és akkor kellett egy "legénységet" találnom. (Megjegyzés: Érdekes, hogy milyen nehézségek vannak minden nyelven a második vitorlás harcos megnevezésével. Mannschaft, Vorschot, Navigator, Grinder, Tactician, Guard, Crew, Pucér, Házmester, stb. mind nem fejezi ki azt a fontos testi és szellemi támogatást, amire a vitorlás versenyzésben szükség van.
Találtam is, Sreng Spori személyében, aki egy angyalföldi srác volt és a páncélos szertárban dolgozott. Élvezet volt látni, hogy Feri milyen lelkesen és gyorsan vált kiváló vitorlázóvá!
 |
 |
 |
 |
 |
 |
FOLYTATJUK!
