A húsvéti időben sem tétlenkedtek Európa optimistesei, hiszen több nagy versenyen mérték össze tudásukat. A nagy szlovén (400) és francia (400) mezőnyök mellett 855 opés küzdött egymással közel 40 országból - sokan a tengereken túlról – a Garda tavi Rivában, hogy a négynapos versenyen eldöntsék, ki a legjobb. A megmérettetéshez kitűnő körülmények álltak rendelkezésre: ragyogó napsütés, élénk termikszél, korrekt versenyrendezés és jó hangulatú rendezvények a parton.
A magyar csapat öt fővel volt jelen a jeles eseményen. A lányokat Roznár Katalin, a fiúkat Hadnagy Zsombor, Tenke Áron, Péch Lóránt és Vadnai Jonatán képviselte. A juniorok versenye egy pályán, csoportküzdelmekben zajlott. Az első három nap nyolc futamában a kvalifikációs alapszakaszt teljesítették a versenyzők, majd arany – ezüst – bronz és smaragd csoportokban zajlott a kétfutamos döntő.
Versenyzőink közül Vadnai Jonatán szerepelt a legjobban. Az alapszakasz futamaiban - egy kivétellel – futamgyőzelmet is szerezve a mezőny élén vitorlázott. Sajnos az egyik futamgyőzelmét a befutó előtt pár méterrel a számára másodszor felhangzó bírói síp akadályozta meg. Érdekes jelenet volt, ki kellett volna állnia, de ez már a befutó közelsége miatt nem volt lehetséges. Így célba érve RAF-ot kapott. Az aranycsoport két futamában nem sikerült addigi teljesítményét folytatni (26, 29), így végül 14. lett. Szomorúak voltunk, mert közel állt a dobogós helyezéshez.
Péch Lóri a tőle megszokott magabiztosságot kicsit a háttérbe szorítva csak egyszer – egyszer tudott megvillanni. Kereste a termik szél és rajtvonal stílusának ránézve előnyös oldalait, ám ezen a versenyen nem sikerült a legjobb stratégiákat megtalálnia. Harmadik, ötödik és tíz közeli helyezései biztosították számára az aranycsoportbeli szereplést, ám ott már nem tudott javítani. 56. lett.
Kati, Áron és Zsombor az alapszakasz eredményei alapján a bronz csoportba kerültek, ahol a bizonytalanná váló délutáni szélben csak egy futamot tudtak számukra rendezni. Mindhárman örömmel és a tapasztalás élvezetével versenyeztek ebben a rendhagyó mezőnyben. A részfeladatok megoldásaiban egészen kitűnő teljesítményeket láthattunk tőlük. Sajnos a Garda nem mindig a klasszikus mezőnyvitorlázásról szól. Kicsit több a sztereotip sablonitás („húzzuk a sziklát”), ám ennek ellenére élvezetes futamokat élhettek át a gyerekek.
Jó volt látni, hogy a kitűnően vitorlázó török, finn, olasz és északi országok gyerekei mellett a mieink is megállták a helyüket, vagy épp a tudás morzsáit csipegetve bontogatták szárnyaikat.
S mint annyi más versenyen, itt is köszönet jár a szülőknek, akik az egész verseny alatt kölcsönösen és önzetlenül segítették a csapat munkáját!
A hétvégén találkozunk Csopakon, addig is:
Jó szelet!
Török Péter
FOTÓK HAMAROSAN!
