Yachtshop.hu - a hajós közösség - Lászlófy Csaba
Vitorlázó gyerekek között járva-kelve feltámadt bennem néhány gondolat.
Sokáig töprengtem, leírjam-e. De megteszem. Hátha másnak is jut eszébe valami.
A vitorlázókat több szempont szerint oszthatjuk fel. Én mégis csak egyre térnék ki.
Vannak ugyebár a nagyhajósok, akik időnként részt vesznek egy-egy versenyen és jól érzik magukat. Nincs ezzel semmi baj.
Nem mondhatom, hogy vitorlázó-tudásuk hiányos, mert én is ismerem sokukat, akitől van mit tanulni.
Másrészt vannak a gyerekek, akiket nevezhetünk serdülő és ifjúsági versenyzőknek, de nevezhetünk utánpótlásnak is.
Utóbbiak komoly munkát fektetnek az edzésmunkába, de ezt úgy kell tegyék, hogy közben a tanulás, mármint az iskolai tanulás se lássa kárát.
Nekik a vitorlázás nem hobbi, nekik ez egy életforma.
No e két csoport között - bár vannak összefüggések - de mégis rés (nem írom, hogy szakadék...) tátong.
Úgy néz ki, hogy komoly - nagyon komoly - pénzek áramlanak a nagyhajós világba, hiszen ott a fizetőképes kereslet vagyis a célközönség. Ugyanakkor jóval, összemérhetetlenül kevesebb anyagi forrás áramlik a gyerekek világába. Így aztán nem marad más, mint a szülői erőfeszítés, no meg a pótmegoldások.
Sajnos a két "csoport" közötti viszony néha nemhogy semleges, hanem kifejezetten ellenséges. Remélem, hogy most ilyen helyzet sehol sincs, bár ki tudja...
A konfliktust persze a pénz szüli. Vannak ugyanis olyan nagyhajósok, akik tehernek érzik a srácokat. (Ezt magam sem hittem, amíg nem találkoztam egy élő példánnyal.)
Közben meg olyan egyszerű és kézenfekvő volna a megoldás. Végezzünk el néhány igen egyszerű számtani műveletet.
Tegyük fel, hogy van a Balatonon - hasamra ütök - 4000 nagyhajó. Ezeknek a hajóknak az éves költsége - alaphangon - félmillió forint. (Mondom alaphangon, mert majdnem ennyi az éves kikötői díj +daruzás, stb., de akkor a hajóra még egy darab új sekli sem került.) Ha minden nagyhajós ennek az összegnek 1(!) %-át befizeti a gyerkőcök javára, az máris 4000 (hajó) x 5000 HUF, azaz 20 millió jó magyar forint.
Ezzel a pénzzel már az utánpótlás sok-sok problémája megoldást nyerne.
Nem beszélve arról, hogy a támogatókat - vagyis a hajótulajdonosokat - talán jó érzés ejtené rabul...
Nem is kell erről hosszasan beszélni.
Tudom, hogy sokan, sokféle megoldáson törik a fejüket ez ügyben. Én alapvetően egy türelmetlen ember vagyok. Szeretném látni, hogy valami mozdul ez ügyben. Nem holnap, hanem most.
Mellesleg, tudja-e azt mindenki, hogy a magyar optimistesek Európában az ötödik legjobb eredményt hozzák? Tenger meg egész éves hazai edzési lehetőség nélkül!
Lehet, hogy van, aki okfejtésemmel, gondolataimmal nem ért egyet.
De az menjen el a gyerekek közé, nézzen végig egy versenyt. Lehet, hogy utána megváltozik a véleménye.
Már csak gondolat. Nem is gondolat, inkább apróhirdetés:
Tisztelt Szponzorok!
Olyan sokat, és sokszor költötök nagyhajós versenyekre.
Adjatok már egy kicsit ezeknek a gyerekeknek is.
Nem emberbaráti szeretetből: ők lesznek a jövő felnőtt vitorlázói.
Vagy hogy nyersen fogalmazzak: ők lesznek a piac!
