Yachtshop.hu - a hajós közösség - Lászlófy Csaba
Bizonyára sokan emlékeznek még a Koltai Róbert által játszott illetékes elvtársra. Őt keresem.
Hogy beszélhessek vele szúnyogügyben.
Ezek a dögök tönkreteszik az egész nyaralást.
Az étteremben nem lehet egy nyugodt pillanatot eltölteni, a naplemente ceremoniális megtekintése semmivé lett, a hajót folyamatosan súrolni kell, a kikötőben döglött szúnyogkupacok gusztustalankodnak reggelre a lámpák körül. Aki nem tudja, hogy milyen egy ilyen kupac, annak tessék, itt egy kép. 
A neten találtam egy illetékest, bizonyos Sáringer-Kenyeres Tamást, aki a balatoni szúnyogirtást irányító szakértői bizottság vezetője (Ez most egy intézmény? Mert akkor nagybetűvel kellene írni! Amúgy kopiztam...).
Meg is örültem. Gondoltam felhívom, és közlöm, hogy sok a szúnyog. Hátha nem tudja.
De a cikket továbbolvasva letettem a szándékomról.
Miért? Várjál! Kopizok még:
Észlelik a térségben a csípésszám növekedést, ami azonban még nem érte el a 60 csípés/óra/fő-ben mért kritikus határt (ez még áprilisban volt, azóta gondolom észlelik).
Atyaisten. Nem telefonálok.
60 csípés/óra, az ugye egy nap alatt 1440, vagyis heti cirka 10000 csípés felett tehát írtanak, mint a güzü.
Ha viszont csak napi 59 csípésem van, az napi 1416, vagyis heti 9912 - na akkor ne szóljak egy szót se.
(Ha valaki azt hiszi, hogy lódítok, nézze meg a cikket itt meg itt!)
De nem bántom én a Sáringer-Kenyeres Tamást, mert megértettem, hogy a tóparti sávban végzett permetezés után az irtott terület nagyon hamar újra feltöltődik szúnyogokkal a közeli talajvizes, pocsolyás területekről.
Meg persze azzal kellett volna kezdenem, hogy két féle az a nyamvadt szúnyog, nevezetesen: a csípős, meg az árva.
Az árvaszúnyog, az nem csíp. Csak rajzik. Nagy-nagy felhőkben.
Odakozmál a lámpaburához. Berepül az orrodba.
Nem irigylem őket amúgy: a hímek a párzás után elpusztulnak.
Viszont piszkosul védjük őket, mert állítólag az illetékes hatóságok nem engedélyezik az árvaszúnyog-írtás, az állatkáknak a táplálékláncban betöltött fontos szerepe miatt. (Így végre megértettem, hogy miért jó, ha belerepülnek az ételembe.)
A vendégbarát éttermekben kibővült az asztalon levő só-bor-paprika-fogpiszkáló kombináció. A teríték része lett az OFF is. Ami állítólag elriasztja a szúnyogokat. De az én esetemben a mi magyar állatkáink dacolnak ezzel a külföldi termékkel.
Visszavonultam a lakomba. Ablakok csukva, szúnyogháló. Ennek ellenére a falakon néhány vicsorgó, vért kívánó példány mosolygott. Lokális szúnyogirtást határoztam el. Elővettem a rendszerváltozás korából megmaradt Piff-Paff nevű csodaszert. Megdöglöttek, viszont rettent büdös lett. Korszerűbb módszer kell ide. Irány a TESCO. Raklapnyi (nem vicc) VAPE szúnyogirtó lapocska. Öröm. Kellene készülék is. Kezemben a lapocskás dobozzal találok egy eladót. Mutatom, ehhez kéne valami, amibe behelyezem.
- Nincs.
- Lesz?
- Nem hiszem.
Hazamegyek. Marad a mechanikus módszer.
Falaimon a Kis Állathatározó. Majd ősszel festek, amúgy is ráfért volna a 27 négyzetméteres kéglire.
Lehet, hogy én egy értetlen ember vagyok, de azért azt nem tudom felfogni, hogy miért nem lehet addig gyilkolni a szúnyogokat, amíg vannak. Tudom én, hogy sokba kerül, de azért származik ebből számos kár, bosszankodó nyaralóvendég, bosszús vendéglős és tetemes bevételkiesés is.
(És már most megkövetem Sáringer-Kenyeres Tamást. Mert nyilván ért ő ehhez a dologhoz. Csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem célszerű, ha az amúgy is rövid és egyébként szerintem gyümölcsöző balatoni szezont a szúnyogok elszúrják. Szó szerint.)
