Yachtshop.hu - a hajós közösség - Yachtshop.hu - Hajós embernek itt a helye! - Yachtshop.hu - Közösség, hajókereső és megannyi más!

Kövendi Dénes vízépítő mérnök, kikötőépítő szakmérnök írása

Az előrejelzés
A meteorológia ma már meghökkentő pontossággal képes előre jelezni egy rendkívüli vihart. Így volt ez most is. Már keddtől kezdve minden időjárás jelentésben elhangzott, hogy a hét végén nyugat-Magyarországon, de főleg a Bakony és a Balaton térségében mire lehet számítani. Ezen kívül voltak szép számmal helyi kezdeményezések is. Szemesen például már péntek déltől kezdve egy autó járta a községet és arról hangosbemondóval hívták fel a lakosságot, hogy tegye meg a szükséges óvintézkedéseket a másnapra várható vihar előtt.

Az előrejelzésre tehát nem lehet panasza sem a károsult hajótulajdonosoknak, sem a kikötők üzemeltetőinek, akiknek lett volna lehetőségük a károkat megelőző intézkedésekkel elhárítani, de nem tették meg.

A gondos hajótulajdonos

Ennyi figyelmeztetés hallatán a gondos hajótulajdonos már a szombat délutánra beígért vihar előtti napon, de legalább szombat délelőtt lemegy a hajójához és felkészíti a rendkívüli időjárásra. Gondoltam én, naivan. Nos, én ebben az időszakban Szemes és Lelle között „ingáztam”, de nem emlékszem, hogy akár egy ilyen hajóst láttam volna, aki megelőző intézkedéseket tesz. Beszéltem néhány hajóstársammal telefonon, azok tipikus válasza ez volt: rossz időt jósolnak a hét végére, így nem megyünk le.

A kikötő felelőssége valóban elég széleskörű, de az biztosan nem tartozik bele, ha a hajót a tulajdonos úgy hagyja magára, hogy annak esélye sincs egy ilyen erős, többnapos vihar átvészelésére.

De lássuk, mit is tehetünk (tehettünk volna) hajónk megóvása érdekében?

Kikötés, kikötőkötél
Az interneten megjelent számos kép a károsodott hajókról. A legtöbb fotó a betört orrú, felszakadt tükrű hajókról szól, de még félig összetört, az üzemanyagvezetéken lógó külmotort is látni. A következmény nem csupán a hajó sérülése lehet, volt példa arra is, hogy a hajótest és a tükör között résen keresztül a hajó megtelt vízzel és elsüllyedt.

Ezek a hajók nem a megfelelő távolságra voltak rögzítve a parttól. Igen jellemző, gyakran előforduló hiba. Legtöbb hajóstársunknál a hajó és a stég távolságának beállítását a kényelmes ki- és beszállás szempontja határozza meg. Ez rendben is lenne, ha folyamatosan a hajón vagy a közelbe tartózkodunk. Azonban a hajót magára hagyni hosszabb időre ilyen helyzetben már eleve magában hordozza a károsodás lehetőségét. Mérjük be azt a távolságot, amit a legénység (család) legmozgékonyabb tagja még biztosan át tud ugrani és távozáskor ennek megfelelően, minél jobban távolítsuk el a hajót a stégtől. Gondoljunk arra, hogy a vihar nyomására a kötelek nyúlnak, a hajó 30-40cm-rel is közelebb kerülhet a stéghez. Ha a hajó oldalsó úszópontonhoz van kötve, arra is kell számítani, hogy a ponton és a hajó ellentétes irányú mozgása méginkább lerövidítheti a kellő távolságot.

Nem ritkán azt a választ kapjuk: nem mindegy az? Nos, egyáltalán nem. A felhúzó-, schot- és mooring köteleknek alapvetően különböznek a fizikai tulajdonságaik. A jó kikötőkötél erős, de rugalmas. Nyúlása akár 15-20% is lehet a szakítószilárdság közelében, ami persze egy felhúzókötélnél nem fordulhat elő, ott 2-5% a nyúlásérték. A kikötőkötél rugalmassága tovább fokozható rángatáscsökkentő gumicsont használatával. Míg a horgonykötelek esetében azt mondták a régiek, hogy az el kell bírja a hajó súlyát, a kikötőkötél szakítószilárdsága legyen a hajó súlyának 50-60%-a.

Ha jól választottuk ki a kikötőkötelet, még akkor is számos veszély leselkedik rá. Egy rossz rögzítés az oszlopon vagy a parti bikán, és a hajó máris elszabadul. Még gyakoribb azonban a dörzsölődés okozta kötélszakadás. Legyen bármilyen jó a kötél, ha a lábrelingen vagy a kötélvezetőben (szarvasbikán) folyamatosan dörzsölődik, azt nem bírja sokáig. Egy ismerősöm a vadonatúj 38 lábas hajójának kikötőkötelét a kötélvezetőn keresztül vezette a bika és a hajóorr melletti facölöp között. A kötél így 70 fokban megtört, minek következtében előre alig tartott valamit, inkább oldalirányú volt a terhelése. Ráadásul a kötélvezetőn reszelődött hosszú időn keresztül, míg meg nem adta magát. Ekkora hajókon már lehetne oldalgörgővel felszerelt kötélvezető, ezen sajnos nem volt. Megoldás lett volna még, ha a dörzsölődő szakaszra felhúz egy védőcsövet (akár slagot, ahogy néhány hajón látni lehet), de az is, ha a kötélvezetőt kihagyva, közvetlenül vezeti a kötelet kb. 45 fokban a bikához. Nem ez történt, így a hajó elszabadult és rendesen megsérült. Megjegyzendő, hogy ez valószínűleg megspórolható lett volna, ha nincs kinyitva a sprayhood és a hatalmas bimini is, amely a 30 fokban megdőlt hajón akár kétszeresére növeli a szél nyomását. A kötél egyébként az egyik legjobb minőségű, 16mm-es, 4,8 tonna szakítószilárdságú kötél volt, Forsheda gumirugóval felszerelve. Képzeljük el, mekkora erők léphettek itt fel.

A tengerésznóta is ezt mondja: mi van, ha elszakad a kötél? Van pótkötél. És akkor is még jöhet a pót-pót kötél. Ne szégyelljünk tehát felrakni egy második kikötőkötelet a legkritikusabb helyekre, aminek a főkötélhez képest más a húzásiránya vagy koptatási kitettsége.

A szélnek kitett felület csökkentése
Vihar közeledtével nézzük át a hajót: mi állhat a szél útjában? Mi növeli azt a felületet, ami megsokszorozza a hajóra nehezedő szélnyomást. Mindenekelőtt hajtsuk össze a biminit és a sprayhoodot. A hajó úgyis elázik az esőtől és a spricctől, nincs tehát nagy jelentősége, ha ettől a védelemtől megfosztjuk. Sokan úgy gondolják, hogy az orrvitorla feltekerése a profil-forstágra elégséges. Rengeteg ilyen feltekert génuát bontott ki a szél és szedett cafatokra. Ha nincs felhúzható fockzsákunk, ne kockáztassunk: húzzuk le az orrvitorlát, ha nagy vihart várunk. De legalább annyit tegyünk meg, hogy szorosabbra húzzuk a profilforstágon a vitorlát és alaposan lekötjük kibomlás ellen. A viharról készült fotókon sok zászlót, relingre kitett molinót is lehet látni. (Talán a hajókiállítás miatt) Ezek is szélfogóként működnek, sok-sok mázsányi súllyal növelve a hajót terhelő szélnyomást. Ne vitorlázzunk a parton, azaz ne a parton vitorlázzunk! Láttunk olyan perseninget is, amely nem volt jól lekötve, kibontotta a szél a nagyvitorlát és azt is elszaggatta. De hát ez már tényleg a hanyagság kategóriája.

Puffer
A vihar után sorra jöttek vevők, akik kinézték a webáruházban a vastag falú, erősített fülű HD (heavy duty) minőségű puffereket. Sajnálattal közöltem velük, hogy azt nem tartjuk raktáron, mert eddig kevesen voltak hajlandók ennek a felárát megfizetni. Hát most egyszeribe sokan lettek. A négyezer forintos, ráadásul alulméretezett puffer az első nagyobb ütésnél szétdurrant vagy a füle leszakadt, mégiscsak az a 10 ezer forintos kellene, mert a keletkezett kár a pufferek költségének sokszorosára rúgott. Aztán itt van a tojáspuffer. A tengeri hajósok jól ismerik, a balatoniak számára, akik csak mostanában álltak át farral való kikötésre, még egy kicsit új. Arra való, hogy a hajó farára kötve tompítsa a stéggel való ütközést. Igaz ez kikötésnél, de viharos időjárás esetére is, tehát ezt állandóra és stabilan rögzíteni kell a hajó farának védelmére. Ez a rész ráadásul még sebezhetőbb is, mint a hajó orra.

Tanulságok
Mielőtt a kikötői személyzetet, a meteorológiát vagy bárki mást hibáztatnánk hajónk sérüléseiért, előbb gondoljuk át: minden tőlünk elvárhatót megtettünk?
Az interneten nagy vita zajlik a kikötő-üzemeltetők felelősségéről. Általában dícsérő szavak hangzanak el, ritkán kritikai észrevétel is megjelenik. Én is elismerem, hogy emberfeletti küzdelmet folytattak a kikötősök szombat délután és vasárnap a 120km-es orkánban. A BL-ben még szombat éjjel beszereztek vagy 3000 méter kötelet és nagy részét fel is használták. Nehéz azonban magamban tartani a kérdést: Miért nem tizedannyi kötéllel, a vihar megérkezéséig tették ezt?
A déli parti kikötők közül a legvédtenebb a BL keleti mólószárnya. Szélvédelem nulla, a hullám is szinte akadálytalanul bejön. Könnyű utólag okosnak lenni, de annyi elvárható lett volna a kikötői személyzettől, hogy a vihar előtt:
- átnézik a kikötőköteleket, ha kell második kötelet tesznek fel,
- átkötik a hajókat a partfaltól nagyobb távolságra,
- becsukják a biminiket és sprayhoodokat,
- ellenőrzik a puffereket, cserélik vagy kiegészítik
- a legkritikusabb esetekben a hajókat átkötik a nyugati mólószárny cölöpeihez, orral északnyugatnak fordítva.

Rick Csaba, a BLYC kikötőmestere az alábbiakban reagál a fenti írásra:

Kedves Dénes!
Van egy hajós mondás, miszerint, készülj a rosszra és örülj a jónak. Bölcs gondolat. Bennünket is ez vezérelt, amikor április végén felszereltük a kikötőt 400 m különböző vastagságú kötéllel és hevederrögzítővel, valamint tartalék pufferekkel, ezzel egyfajta havaria készletet képezve. Felmértük annak a lehetőségét, mivel rendelkezzünk, ha az időjárás, ezt szükségessé teszi. A hajóink orra, a keleti mólószáron nyugatra álltak (azt hiszem erre tettél javaslatot). Néhány vihar ismeretében a szolgálatos személyzet délután 3 és 4 óra között végigellenőrizte a kikötőköteleket a hajókon. Több helyütt fix kötéseket találtak. Szerették volna ezeket átkötni a hajók kötélkészletéből, de a tárolókon és a horgonykamrákon lakatokat találtak. Miután a hajó tulajdonosának a felelőssége, hogy hajóját megfelelően kösse ki úgy, hogy az sem másokban, sem a kikötő berendezéseiben ne okozzon kárt, ezeket a megoldásokat el kell fogadnunk. Ahogy gorombult a helyzet, aszerint nyúltunk a rendelkezésünkre álló készletekhez. Mi, kikötősök a hajók körül tettük a dolgunkat, vívtuk szélmalomharcunkat, addig Cziráki Márta és Zátrok Attila akik a kikötő üzemeltetői, a háttérben dolgoztak. Szerezték be a további kötélmennyiséget, puffereket, spanifereket Siófokról, Balatonföldvárról az éjszaka folyamán, majd egy autót indítottak Ceglédre, reggel öt órakor a további pótlásért. 1600 m kötél fölött rendelkezhettünk és 18 db nagyteherbírású teherrögzítő heveder felett. Ezek eszközök, a többi az emberek munkája. Egy gumimotorosunk járta folyamatosan a vizet, hogy a cölöpök elérhetők legyenek. A szél nekünk észak keleti volt, rossz irányból és rendkívül nagy erővel tombolt.
Lehet a dolgot így is, meg úgy is vizsgálni, lehet akadémikusan nyilatkozni. Lehet azon is elgondolkodni, hogy vajon az akadémikus mit tett annak érdekében, hogy enyhítse, vagy segítse a kármegelőzést. Akadémikusan beszélhetünk arról, hogy hogyan is kell az ismerős hajóját kikötni, de nem szabad közben elfeledkezni arról, hogy éppen akadémikusunk mutatta meg a hogyant, a távolságot és látta el tanácsaival. Most meg, amikor színt kell vallani, már megint mások a rosszak. Valóban igaza van Dénesnek utólag könnyű okosnak lenni. Én nem is teszem ezt, de meg kell védenem az enyéimet, mert nem adtak okot a bántásra.
De maradjunk a tényeknél. Nálunk is elsüllyedt egy hajó. A mellette lévő hajó leszakadt, ráverődött és ők így ketten, egy harmadikra. A hajó fara ettől nekiütközött a parti deszkaborításnak, amit kiszakított és egyben saját fartükrének peremét is beszakította. A vízbetörést nem tudtuk megakadályozni, menteni kellett a többit is. Közben a hajó olyan pozícióba került, amin már nem tudtunk segíteni, pedig szerettük volna. A kezeink között merült el, de nem volt emberi erő, ami megakadályozhatta volna. Lehet, hogy kívülről nézve nem tettünk meg mindent, amit kellett volna. De amikor hajnaltájban elém állt egyik kollégám, könnyes volt a szeme, mert én újra arra kértem, hogy szálljon vissza a motorosba és tovább-tovább, és azt mondta, szélmalomharc, szélmalom harc......... Nos, akkor csak annyit mondtam, hogy minden harc azért véget ér egyszer. Az első menet vasárnap délután 2 órára ért véget. Ekkorra végeztek Fa Nándiék is a pontonátvizsgálással és egy leszakadt ponton kijavításával. Mert, hogy ők is jöttek, segítettek.
Nincs okom, hogy bármely más kikötőbeli kollégám jósszándékáról és tenni akarásáról kritikát mondjak. Ők is azokkal az eszközökkel tették a dolgukat, amik a rendelkezésükre álltak. Ki így, ki úgy.
Nos, ezek a válaszaim Dénes " könnyű utólag okosnak lenni és a mi lett volna elvárható a kikötői személyzettől, hogy a vihar előtt:" című felsorolására. És, hogy itt legyenek az elvárásai, hát idézem őket:
- átnézik a kikötőköteleket, ha kell második kötelet tesznek fel,
- átkötik a hajókat a partfaltól nagyobb távolságra,
- becsukják a biminiket és sprayhoodokat,
- ellenőrzik a puffereket, cserélik vagy kiegészítik
- a legkritikusabb esetekben a hajókat átkötik a nyugati mólószárny cölöpjeihez, orral északnyugatnak fordítva.

Azt gondolom a tanulságokat kell levonni és nem azon gondolkodni, hogy adminisztrative ki legyen a felelős.
Még egyszer idézem:
Készülj a rosszra és örülj a jónak.
Rick Csaba

Kapcsolódó cikk: Életet mentett a Rupert!

Cimke: Kövendi Dénes | Rick Csaba

Hozzászólások (0)