Hajómérnök és vitorlázó - szerencsés párosítás.
Több, mint 50 év aktív vitorlásmúlt - tiszteletet parancsoló kitartás és tapasztalat.
Derű, megfontoltság és a társasági élet szeretete - ezek a jelzők jutnak eszembe róla.
Mészáros Tiborral, azaz Möszével beszélgettünk.
Yachtshop.hu : Mösze! Győrben születtél, ha jól tudom. Hogy kerültél kapcsolatba a vitorlázással?
Mészáros Tibor: Győrből származott Mihálkovics Tivadar is. Az ő emlékét ismertem. Gyermekkoromban a Balatonra jártunk minden hétvégén. Tihany-Sajkodban illetve Udvariban győri családoknál nyaraltunk, és ekkor csapott meg a víz szeretete. Apám nagyon sokat mesélt a dunai hajózásról. Ő medikus korában teljesített egy nyáron át a Bécs és az Al-Duna között közlekedő Uránusz nevű expressz-gőzösön mint hajóorvos. Ezek az emlékek késztettek arra a későbbiekben is, hogy a hajózás felé nagy szeretettel forduljak és az egész életemet szinte a hajózással összekötve töltsem.
A vitorlázással való kapcsolatomat tehát a Balatonon eltöltött nyarak határozták meg.
Bizonyára tudod, hogy hol van Tihanyban a Halbiológiai Intézet. Ezt az intézetet mindenféle néven nevezik az emberek (pontos neve: Magyar Tudományos Akadémia Balatoni Limnológiai Kutatóintézet – a szerk.), mindenesetre igen jelentős kutatásokat végeztek itt a balatoni halak életmódjára, táplálkozására vonatkozóan. Az egész intézetet a Balaton környékének faunája, zoológiai felmérése, meteorológiai, vízrajzi kutatásai céljából alapították. Két éve Hóman Bálint születésnapján voltunk ott egy nagy ünnepségen, ahol ecsetelték az Intézet múltját és hogy szeretnék a jövőjét is ebbe az irányba terelni.
Ebben a világhírű intézetben volt egy halbiológus, családi barátunk, Tölg István. Ő 1957-ben vásárolt egy kalóz vitorláshajót, „Mi újság Wagner úr” volt a neve a hajónak. Ezzel a hajóval nagy örömvitorlázásokat végeztünk az intézet kikötőjéből indulva.
A későbbiekben egy író barátom, Szalay Károly vásárolt egy használt vitorláshajót, aminek „Kőbéka” volt a neve; az általa írt valamennyi regényben így szerepel. A Kőbéka M-55-ös valamikori versenyhajóból egy orrbika maradt meg, amit Szala 80. születésnapjára átadtam, illetve visszaadtam neki. Körülbelül 30 évig őriztem a roncsról leszerelt réz orrbikát. Most Szala lakásában egy kilincs helyett szolgál.
Yachtshop.hu : Hogy fordult az örömvitorlázás versenyzésbe? 
Mészáros Tibor: A Műegyetemre 1959-ben - egy év munkálkodás, inasév után – vettek fel. Akkor beléptem a MAFC-ba, miután Füreden a MAFC-nak egy igen jó nevű vitorlásszakosztálya működött. Ott kezdtem el kalózzal vitorlázni komolyabban. Abban az időben ez úgy történt, hogy egy nyáron át az újonc vitorlázó a kalózban a negyedik ember szerepét töltötte be. Volt a hajón beosztva két személy, volt egy harmadik, aki a tartalék volt és volt a negyedik, aki a segédmunkákat és a hajón lévő összes verseny előtti, verseny utáni tisztítást, törölgetést, rakodást végezte. Az első év abban az időben így ment. 
Erről a korszakról van egy igen érdekes képem, 1960 májusában, amikor az évadnyitó ünnepséget tartják a balatonfüredi mólón, akkor a MAFC színeiben ott állok a MAFC tábla mellett. Külön érdekessége ennek az ünnepélynek, hogy Borsos Miklós „A Szél” című szobrát ekkor avatják fel. Látszik a lepel, amint hullik le az avatásnál. Ez egy gyönyörű szobor egyébként, sokan ott járnak évekig a füredi mólón és nem látják, mert magasan van egy kicsit.
Yachtshop.hu : Az egyetem után Mahartnál helyezkedtél el. Akkor kerültél át a Mahart SC-be?
Mészáros Tibor: Igen, az egyetem elvégzése után én a Mahartot választottam első munkahelyemnek, és közvetlenül az egyetem elvégzése után behajóztam a szamárlétra legalsó fokára, tehát gépkezelőként hajóztam addig, amíg a tiszti vizsgát le nem tehettem. A tiszti vizsga letétele után pedig első géptisztként hajóztam 3 évig a Dunán és a tengereken. Ez alatt az idő alatt nem lehetett vitorlázni, mert hiszen a hajózás az egy úgynevezett ütemezés szerint történik, tehát pár hónapig az ember hajózik, akkor egy bizonyos ideig szabadságon lehetett.
1967-ben a Mahartnál már parti állományba kerültem, és a parti beosztás lehetővé tette, hogy azonnal belépjek a Mahart SC-be.
Yachtshop.hu : Ekkor „házasodtál össze” a Villámmal (Villám – A E3-as számú Európa 30-as hajó – a szerk.)?
Mészáros Tibor: 1967 őszén kaptuk meg, Jordán Gábor kormányos, Zsigmond Iván a Mahart egyik magas beosztású műszaki szakosztályvezetője, és én - aki akkor hajócsoport felügyelő voltam a Folyamhajózási Üzemigazgatóságnál - a Villám hajót, amelyet a 67-ben bekövetkezett nagy vihar a partra kivert és bizonyos sérüléseket szenvedett. Az akkori kormányostól a hajót elvette a szakosztály vezetése és nekünk adta versenyzésre.
Yachtshop.hu : Milyen állapotban volt akkor a Villám?
Mészáros Tibor: A hajó akkor – mint tudod, 1940-ben épült - többszöri nagyjavítás utáni állapotban volt, de sérülten, törött árboccal várt sorsára, és – borzalom - pirosra volt festve. Ez volt a legjellemzőbb tulajdonsága. Első dolgunk volt, hogy a tűzoltóhajó-kinézetet megszüntettük, viszont helyette fehér lett a hajó. A Villám is elérte ugyanis azt a sorsot, amit minden mahagóni hajó egy idő után elér: ha nem újítják fel, akkor végül kénytelenek befesteni a tömítések, gittelések eltüntetése céljából. Így lesznek egy idő után színessé a hajók; persze manapság már műanyagozzák őket. Akkor ez egy mentési munkálat volt, hogy a hajót fehérre átfestettük. 
1968-ban elkezdtünk vele versenyezni. Jordán Gábor jó nevű sztár-versenyző volt, a Tigris nevű Mahart SC-s csillaghajóval versenyzett. A sztározós stílust a Villámra is áthozta a Gabi. Nagyon bátrak voltunk akkor és jól kezdtünk el szerepelni. Az ismeretlenségből a hajó egyszer csak az ismert hajók közé került, ezt aztán a későbbiekben az elért eredmények is igazolták.
1970-ben a Mahart vezetése elcserélte a balatonalmádi gyönyörű telephelyünket a siófoki Vasas kevésbé gyönyörű telephelyére, mégpedig olyan megfontolásból, hogy ott a későbbiekben egy sólyatéri fejlesztést hajtanak végre és ezért kell a területet Mahart tulajdonná nyilvánítani. Ez a fejlesztés a mai napig nem történt meg.
Mi az 1927-ben épült BYC-klubházat kaptuk meg. Nagyon szép az épület, most felújítva áll a hajóútban; a Siófoki kikötőbe ki- és bejáró menetrendi hajókról jól lehet látni.
1971-ben sikerült elintéztetnünk, hogy a hajót felújíttattuk a Mahart Balatoni Hajózási Üzemigazgatósága hajóépítő asztalos üzemében. Jó nevű asztalosok, mint Böröcz Jani bácsi, Adamcsák, Fábián Laci és Pollák végezték a munkálatokat. A felújítás során az akkoriban újdonságnak számító ún. lécépítési módszert alkalmazták. Ez azt jelenti, hogy a hajón nincsenek a palánkok toldva, hanem lécekből van összetéve a hajó. Ezek 50 mm széles mahagóni lécek voltak, amelyek rá lettek a bordákra hajlítva, illetve a vasbordákra csavarozva; és függőleges irányban, 100-as szegekkel kb. 200 mm-enként egymáshoz lettek erősítve. Látod, egy darab van belőle a szekrény tetején - egy darabka lécépítéses Villám. 
Sajnos nem vált be ez az építési mód, mert abban az időben nem voltak még rozsdamentes szegek. Ezen kívül egy igen furcsa jelenséget fedeztünk fel. A vásznazott deck nem volt ráragasztva a fedélzetre, hanem ez úgy volt rátéve, hogy egy zsírpapír volt a fedélzetre ragasztva, és azon volt a vásznazott deck belenyomva faátvonó késtapaszba. Ez persze nem volt olyan egységes, mint most a poliészter fedélzetek. Mi azt vettük észre a Villámon, hogy raumban haladva, amikor az árboc egy csavarást ad a testnek, fölhullámosodott ez a fedélzeti vásznazás. Tekeredett a test és ezért következett be a hajó folyatása is. Hiába volt tehát új ez a hajótest, mert az a lécépítési technológia miatt bizonyos deformációkat szenvedett és ezért folyatott. Ez a hajó mindig folyatott egyébként, egy időben Csurikának hívták - de nem ezért, hanem az egy női név volt abban az időben.
1983-ig hajóztunk ezzel a hajóval így, majd egy ismételt átépítésen esett át. Akkor a balatonfüredi hajógyár eredeti tervrajzai szerint építettük át, úgy, hogy tulajdonképpen az 1940-es klasszikus építési stílusában készítették el akkor ezt a hajót.
Én voltam akkor már a kormányosa a Villámnak, mert Jordán Gabi átszállt a Talizmán nevű 6-R yachtra a 70-es évek második felében – ’77 körül. A Talizmán egy új személyzettel egy másik osztályban kezdett el versenyezni. Dulin Jenő volt az egyik mancsaftom és Zsigmond Iván meg Schneider Jóska.
Yachtshop.hu : Milyen eredménnyel mentetek?
Mészáros Tibor: Az első ilyen érdekes eredmény egy bronzérem volt a 1969-es Kékszalagon. Végig mertük és szivattyúztuk a Kékszalagot ekkor. Reggel 9-kor indultunk és este 11-kor befutottunk Füredre. Nagyon nagy élmény volt; az életünkért küszködtünk, de örökké emlékezetes marad ez a verseny. Abban az időben a Jordán Gabi kormányzásával négyszer nyertünk bajnokságot, ötször lettünk másodikak - akkor már én is kormányoztam - illetve háromszor harmadik helyre sikerült a hajót vinni. 1980-ban megnyertük a leggyorsabb Európa-30-as díjat - tulajdonképpen a Balaton-kupát. Ezek nagy eredmények voltak, de hát számtalan versenyen értünk el olyan eredményeket, hogy évekig első osztályú minősítésünk volt.
Azután az Európa-osztály elkezdett megújulni. Az első külföldi vitorlát a Falcon tulajdonosa, a jelenlegi kormányos szülei hozták be Svájcból. Meg is lett az eredménye: egyből megnyerte a bajnokságot. Annyira számított a technika és a felszereltség, hogy - bár akkoriban a hasonló építésű fahajók között a Niobe és a Villám volt általában esélyes a nyerésre - amikor a „Falconosok” új vitorlákat hoztak, meg is nyerték egyből a bajnokságot.
A későbbiekben pedig elkezdték építeni a műanyag Európákat. Az első ilyen műanyag hajó a Kerecseny volt. Ezek a hajók tulajdonképpen mind más formájúak, más a fedélzet kialakítása is, ezért elég sok vita van a mai napig is a víz alatti részek kialakításában illetve a hajó látképében.
Az osztályelőírást elsőnek az Európa osztály csinálta meg. Dulin Jenő volt akkor a flottakapitány. Olyan a flotta előírása, hogy bizonyos olyan műszaki szabadságokat tartalmaz, amelyeket tulajdonképpen annak érdekében nem akarunk megszüntetni, hogy nehogy széthulljon a flotta. Ma már nem értünk egyet ezzel, mert sorban vernek meg bennünket és esélytelenek leszünk a versenyeken. Ezt legjobban az igazolja, hogy a víz alatti szárnyas kiel-eket szerelnek fel, és hogy ezeknek az új építésű hajóknak már nem tőkesúly-kormánya, tehát nem a tőkesúllyal egybeépített kormánya van, hanem függesztett kormánylapátjuk. Az, hogy bulbás kielből alakítják ki a víz alatti részeket, igen sokat jelent a hajó ellenállásának megváltoztatásán.
De hogy önmagamat és a fa hajók, a klasszikus hajók harcát megcáfoljam, 10 éves küzdelmünket cáfolta meg 2009-ben a 8-as számú Európa 30-as, a Hadúr (volt Calypso) - amelynek a víz alatti része tökéletesen úgy néz ki, mint a Villám vagy a Niobe víz alatti része - messze megnyerte a bajnokságot. Tehát az egész, 10-15 éves harcunk a műanyag hajók ellen megcáfolódott azzal, hogy egy igen jó műszaki állapotú, karbon árbocú, a legkorszerűbb vitorlákkal felszerelt és persze nem utolsó sorban nagyon jó versenyzőkkel menő klasszikus Európa képes volt megverni a műanyag hajókat.
Az osztályunkban egy időben verhetetlen Dulin Jenő technikai felszerelései és vitorlázata már kezd elöregedni. Látszik, hogy azért a vitorla a motorja a hajónak, az nagyon fontos. A futómű is fontos, de a motor azért a legfontosabb. Meg hát a tudás, természetesen.
Yachtshop.hu : Azt mondtad, hogy az osztályelőírásban rejlő szabadságokat azért nem akarjátok megszüntetni, hogy „nehogy széthulljon a flotta”. Hol vannak azok a határok, ameddig lehet és érdemes tágítani az osztályelőírásokat? Mert a mai osztályelőírásokban - azt kell mondani - hogy igencsak eltérő paraméterű hajók is sorolódnak egy osztályba, így vannak olyan hajók, amik esélytelenek arra, hogy bármiféle komolyabb eredményt érjenek el. Esetleg érdemes volna a klasszikus hajókat külön indítani, a fa hajókat külön értékelni a versenyeken.
Mészáros Tibor: Igen, voltak ilyen kezdeményezések. Fölajánlottuk, hogy még a díjakat is megvenné a klasszikus osztály, de a Szövetség (az MVSZ – a szerk.) nem nagyon szereti ezeket a megosztó intézkedéseket, hiszen több feladata lesz akkor. Külön díjkiosztó, nyilvántartás, versenyjegyzőkönyvek vezetése, satöbbi.
Évek óta vizsgáljuk, hogy hogyan lehetne kiegyenlíteni a hajók közötti sebességkülönbségeket.
Ennek a pályaversenyeken van jelentősége, és ott kellene ezt a sebességkülönbséget korrigálni. Már futunk olyan versenyeket, ahol a klasszikus osztályoknak egy betétbója van betéve, amivel kompenzálható a sebességkülönbség. Egész jó eredmények születtek. Ebben az évben is lesz párhuzamos értékelés, nevezetesen, hogy értékeljük a klasszikusok befutási sorrendjét, már ahol ezt a versenyrendezőség elfogadja.
Yachtshop.hu : Egyébként visszakanyarodva a technikai dolgokhoz, engem nagyon érdekelne, hogy mit szólsz ahhoz, hogy vannak olyan versenyek, ahol megadják például a bóják GPS-koordinátáit. Valahogy úgy érzem, hogy ez egyre inkább kiöli a lelket, az emberi tényezőt a vitorlázásból. Én nem mondom, hogy a technikai fejlődést nem kell elfogadni, de az olyan izgalmas dolog a bóját keresni.
Mészáros Tibor: Biztos, hogy előnyben van, aki mindenféle műszerekkel tudja a saját helyzetét, a meteorológiai előrejelzéseket, a hajó és a szél állapotát és az egész környezetét figyelni. Egészen más helyzetben van az, aki egy iránytűre utalva és klasszikus módon a parti tárgyakat figyelve navigál és hajózik.
Én az autóba szoktam kölcsönkérni egy GPS-t a fiamtól. Egyszerűen nem kell már gondolkodni sem, mert teljesen leigázza az embert ez a technika. Tudom, hogy nagy segítség ez a mentőknek, a rendőröknek; meg nekünk is az. De én nem vezetném be állandóra, mert teljesen elvonja a figyelmet. Az ember gyakorlatilag nem is tudja, hogy hol jár, mert majd megmondják neki. Érdemes lenne pszichológiailag megvizsgálni, hogy egy férfi, akinek a felesége mindig megmondja, hogy most jobbra kell menni, most balra kell menni, vagy piros a lámpa, állj meg drágaságom, szóval az a férfi, ha nincs ott a felesége, mit csinál?
A nagy, tengeri hajókon egy egész stáb szolgálja ki a kormányos igényeit. A kormányos gyakorlatilag egy irányított ember, mert végül már a technikai felszerelések irányítják őt.
Nem vitatom persze, hogy sok-sok információra lehet szükség. Csak tudni kell, mi az ami valóban fontos.
Yachtshop.hu : Van a klasszikus hajóknak is egy verseny, a Tabu kupa. Oda szoktatok menni?
Mészáros Tibor: Hogyne! A Tabu-kupát nagyon szeretjük, mert ott mindig nyerünk valami szép díjat.
Yachtshop.hu : Neked mennyire fontos, hogy kormányos legyél?
Mészáros Tibor: Ennyi idő után már tulajdonképpen az ember nem menne már el mancsaftnak. Utasnak elmennék bárhová és természetesen segítenék. De az emberben van egy ilyen önérzet.
Yachtshop.hu : Nem vonz a tengeri vitorlázás?
Mészáros Tibor: Én hajóztam hivatásszerűen a tengeren. Hogy őszinte legyek, nem nagyon bírtam a tengert. Komoly tengeribeteg voltam. Egy 1100 tonnás hajóval hajóztam, és ennek az emléke még kísért. Vitorláztam azóta tengeren, de hogy őszinte legyek, nem nagyon alakult ki nálam ez a tengeri vitorlázás iránti igény. Vannak ennek magánügyi okai is: nem akarok neked itt a vállalkozási húsz évemről mesélni, de ez a lét rabszolgaság. Ha az ember ilyen kis cégben dolgozik, az a tervezhető időbeosztását teljes mértékben felrúgja, és lehetetlenné teszi, hogy hetekre, hónapokra előre tervezzünk. Pontosabban terveznék én, csak az élet mindig átszabja az egészet. Lehet, hogy én osztom be rosszul az időmet, de sok mindennel tartozom a családomnak, a környezetemnek. A negyvenkét év vitorlázás, a hétvégék tavasztól őszig… Nagyon sok magánéleti feladatomat nem tudtam befejezni. Tartozom még a családomnak és magamnak is. A Balatonon eltöltött gyönyörű hétvégék áldozattal járnak, és ezt most érzem igazán. Elmaradtak dolgaim, és próbálom most bepótolni.
Természetesen az anyagiakról sem szabad megfeledkezni, hiszen aki egy anyagi biztonságban és jólétben van, az számtalan szolgáltatást meg tud venni, és nem saját magának kell elvégeznie a tornyosuló feladatokat. A hajókarbantartástól a fűnyírásig, az autószereléstől a tetőfedésig.
Yachtshop.hu :A mi hajós közösségi weboldalunknak a Yachtshop.hu-nak az a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a balatoni vitorlázókat, a hajós embereket. Annak idején, ha jól tudom, nagyszerű társasági élet folyt a Balatonon. Jobban ismerték egymást a hajósok és többet össze is jártak.
Mészáros Tibor: Pontosan veled beszélgettünk erről és például eszembe jutott ma reggel egy nagyon érdekes esemény. A bajnokságot mindig Balatonfüreden rendezték, hiszen ott működött a Vitorlás Szövetség, egy lényegesen kisebb apparátussal. Egy épületben volt a Vitorlás Szövetség és a balatonfüredi hajógyár vitorlás sportegyesülete, a Vasas. Akkoriban a bajnokságokat úgy bonyolították, hogy a nem Füreden horgonyzó hajók átköltöztek Füredre és mindenki a mólóra kötött ki. A mólón - akkor az egy Mahart-által kezelt, nem díjköteles, tehát szabad kikötőhely volt - ilyenkor megkérte a kikötőmester a vendégeket, hogy hagyják el a mólót és menjenek túrázni a bajnokság idejére.
Nagyon jól összejött ilyenkor a társaság, és mindenféle mókákat találtunk ki.
Például úszóversenyt rendeztünk.
Tudnod kell, hogy akkoriban mindenhova vittük a bocit, mert nem nagyon voltak kikötők, vagy a kikötőkben nem nagyon volt mindenhol víz. A hajókat horgonyra raktuk, és a bocival mentünk ki a partra. A boci így elfogadott alkatrésze, tartozéka, felszerelése volt a hajónak. Nekünk a bocihoz volt egy kis motorunk is, egy Budai-175-ös. Ez egy magyar gyártmányú motor volt. Az egyetlen említésre méltó tulajdonsága, hogy víziszonyban szenvedett, tehát nem szeretett a vízben beindulni – pedig ez egy nem túl szigorú elvárás lett volna vele szemben.
Egy úszóverseny alkalmával azt a taktikát vetettük be, hogy a rajtvonalon kihúztunk egy vékony kötelet a Villám faránál, és a Jordán Gabi a befutó mögé, a hajó takarásába állt a bocival, rajta a motorral. Amikor beugrottunk, én elkaptam ezt a kötelet - amit nem láttak a többiek - és rákötöttem a mentőmellényemre. Elkezdett a Jordán húzni és egyszer csak, mint a vízisíelők kiemelkedtem a vízből és siklottam a vízfelszínen.
Ilyen hülyeségekkel nagyon jól el tudtunk szórakozni, és ragyogóan össze is hozta a társaságot.
Egyszer meg valaki kitalálta, hogy megrendezésre kerül az Ovenall fogpaszta-nyomó verseny. A verseny kiírása a hajónaplóban van, azt biztos láttad, ennek volt egy rövidítése, hogy Első Országos Ovenall Fogpaszta Nyomó Verseny Rendező Bizottság, azok a betűkből kiadódott egy olyan 15 betűs rövidítés. Mindenki vett egy Ovenall fogpasztát, nem lehetett változtatni, mert akkor már hendikep. A rendezők kihúztak egy rajtvonalat és elkezdtük a betonon nyomni egymás mellett a fogpasztát úgy, hogyha megszakadt, akkor 3 centis átfedéssel lehetett folytatni. Aki ezt a fogpasztából a legtöbbet kinyomta - úgy emlékszem, hogy három méter volt a legtöbb - az lett a bajnok.
Yachtshop.hu : Mösze, hogy látod a Villám jövőjét? 
Mészáros Tibor: Azt szeretném, hogy a Villámra egy olyan személyzetet, vagy legalább egy olyan kormányost találnánk, aki méltó módon tovább tudná vinni a hajót. Kellene már rá vitorla, egy normális árboc - hiszen a mostani árbocot 1972-ben készíttettük a füredi hajógyárban. Az első alumínium árboc volt ez a fahajók között; fehérvári Köfém-csőből készült. Idejét múlt már ez, hiszen nem kúposított, a rugalmassága egészen más, mint kellene. Tehát az elképzelésem az, hogy a hajót olyan csapatnak kellene majd átadni – vagy egyfajta lízingbe adni – akikkel biztosított a hajónak a jó karbantartása. Ismerve a klubunk anyagi lehetőségeit, nem látom azt biztosítottnak, hogy nálunk többmilliós ráfordításokkal a hajót lehetne menedzselni. Én mindenképpen a hajó megmaradása és felújítása mellett szállok síkra. Nagy örömmel láttuk a Talizmánt is felújítva. Úgy gondolom, hogy ezek a klasszikus, történelmi hajók a Balaton képének a javítására szolgálnak a sok műanyaghajó mellett. Ezek a hajók manapság már divatosak, és ennek köszönhetően sorra újulnak meg. És nagyszerű, hogy vannak emberek, akik elkötelezettek ezen hajóknak a felújítása ügyében.
Jártam külföldön többször versenyeken is, meg szakértőként is. A Stammberger See-n olyan fantasztikus 40-es flotta van, és rivalizálnak a hajók szépségében és minél nagyobb becsben tartásában. Ezt a példát igazán eltanulhatjuk. De nagyon sok anyagi áldozat szükséges ehhez. Az Európa-flottában most két hajó is felújítás alatt áll. Nagyon várjuk már, hogy vízre kerüljön a Sirály és a Johanna.
Yachtshop.hu : Az Európa-flotta összetart, ha jól tudom, rendszeresen találkoztok is.
Mészáros Tibor:Igen, nagyon jól működik a flottánk. Ma is kaptam már mailt Kicsi kapitánytól (Damokos László – a szerk.), meg a többiektől is. Flottatalálkozók is rendszeresen vannak, sőt van egy olyan emlékverseny, amit kimondottan Ripka László, az egyik elhunyt flottatársunk emlékére rendezünk.
A bajnokságon mindig van egy flottavacsora, de mondom, rendszeresen flottatalálkozót, kormányosi értekezletet tartunk – persze télen is. Nagyon összetartó a társaság.
Yachtshop.hu : Milyen viszonyban vagy egyébként a Villámmal?
Mészáros Tibor: Felejthetetlen kapcsolatban vagyunk, örök kapcsolatban.
Yachtshop.hu : Hogyan gondolsz rá?
Mészáros Tibor: Nőnemű a Villám nekem.
Yachtshop.hu : Miért?
Mészáros Tibor: Az ember csak egy nőt tud úgy szeretni, mint egy hajót.
Yachtshop.hu : Tehát megszemélyesíted.
Mészáros Tibor: Persze. A hajóknak nem véletlenül van neve. A hatóságok megpróbálják ezt eltörölni azzal, hogy nem írják be a hajó nevét a hajóokmányba. De manapság minden hajónak feldolgozzák a történetét, és ez nagyon jól is van így.
Én is, mi is tudjuk például, hogy a Villám Mikecz Ödöné volt. Tudom a Mikecz úr életrajzát, sőt a lányát megtaláltam. Ő elmesélte a hajó történetét és emlékeit a hajóval kapcsolatban – persze azt, amire kislány-korából emlékszik. Van egy film is állítólag a hajóról, a 40-es évek elejéről. Még nem sikerült megszereznem, de digitalizálják és akkor majd Mikecz Ödön unokái ezt át fogják adni nekem. Várom már nagyon.
Ti is lehoztatok egy cikket a Villám múltjából. (Klikk ide! – a szerk.)
Yachtshop.hu : Mösze, öreg vagy fiatal nő a Villám?
Mészáros Tibor: A Villám az változó korú, nagyon meg tud újulni.
Yachtshop.hu : Hogyan látod a klubod, a BHSE jövőjét és múltját?
Mészáros Tibor: Kétszer harminc évről beszélhetünk a klub életében. Az első harminc év 1950 és 1980 között telt el, és egy nagy ünnepséggel zártuk le ’80-ban. Erről az első harminc évről mesélek majd neked egy másik alkalommal, mert sok érdekes dolog történt.
1980-tól kezdve a Mahart vezetése és a szakosztály vezetése megfogadta azt a jelszót, amit én találtam ki, nevezetesen, hogy legyen a vízisportok bázisa a Mahart. Ebben az evezős szakosztály kevésbé játszott jelentős szerepet, de a vitorlás szakosztály igen komolyan. A tömegsport jelleget megtartva, ápolva jelentős versenyzés és versenyhajó fejlesztési program indult el. Akkor jöttek a Solingok divatba, és ennek a hajótípusnak az elterjedésében mi is jelentős szerepet játszottunk. Vásároltunk a füredi hajógyártól Solingokat, majd - miután nem volt a legsikeresebb terméke ez a gyárnak - külföldről vásárolt a Mahart több Solingot is. Ezekkel, és a többi versenyhajónkkal folyamatosan az élvonalban voltunk, híres versenyzőket tudtunk odahozni: Wossala Györgyöt, Galgóczy Tamást, Ruják István, Kovács Jánost (akit sokan csak Színesnek ismernek), Korcsog Andrást, Füzi Pétert és másokat. De említhetném 470-esben a Fundák-Zalai párost, és Dániel Gábor is válogatott kerettag lett. A fiam, Mészáros András is egész komolyan versenyzett. Finn dinghiben olimpiára jutott Székely Antal, és sorolhatnám tovább az eredményeket.
A 90-es évek közepétől a klub átkerült a Balatoni Hajózási Zrt-hez, telepestül, hajóparkostul, versenyzőstől. Valószínűleg így maradtunk, maradhatunk meg, miután a Mahart már külföldi tulajdonban van…
Ezzel az átalakulással és a jelentkező gazdasági nehézségekkel arányosan csökkent természetesen a sportra fordítható kiadások összege. Talán ennek ellensúlyozásaként egyre több olyan társadalmi célú szereplést vállalt az egyesület, - és hát kimondottan, talán kiemelkedően a jelenlegi edzőnket, Dániel Gábort tudnám említeni - hogy a bővülő balatoni kikötőhálózattal megnövekedett számú hajók és hajósok foglalkoztatására és "továbbképzésére" túraversenyeket szervezett. Ez leginkább a kezdetben Sekli-kupának nevezett, majd Balaton-regattává nőtt versenysorozatban testesül meg. A Balatoni Hajózási Zrt. kikötőinek az ilyen jellegű működtetésében komoly szerepet játszik a kikötői ágazatot irányító Nagy Viktória kikötői ágazatvezető, akinek a működése során rendkívüli módon felfejlődtek ezek a versenyek, olyannyira, hogy idén már 100 feletti hajólétszámmal megy ez a sorozat. Nagy népszerűségnek örvend a Balaton-regatta, mert így lehet a lakóhajóból egy aktívan használt versenyhajó, és így lesz a hajólakóból vitorlázó. A hajótulajdonosok így tudnak szervezetten, felügyelet mellet biztonságosan versenyvitorlázni, és meglátják ennek a sportnak a szépségét. Sikereket érnek el, a sikerek pedig a további sikerekre ösztönzik őket, fejlesztenek, azután ők is majd rájönnek, hogy érdemes vitorlát cserélni. Technikailag is elkezdik fejleszteni a hajóikat. És ahhoz is hozzásegít ez a kezdeményezés, hogy új közösségek, baráti társaságok alakuljanak ki a kikötőkben. Ott, ahol azelőtt nem is tudták, hogy kik a szomszédok, most, hogy a versenyeken együtt indulnak, illetve a versenyek végén közös díjkiosztón ünnepségen vesznek részt, jobban megismerik egymást. Ezzel a kikötő belső élete is minőségében is javul.
Yachtshop.hu : Köszönöm a beszélgetést Mösze. És akkor folytatjuk, nemsokára.
Sorozatunk előző részében Dániel Gáborral beszélgettünk.
